Sikerült könnyen beilleszkednem és sikerült bejelentett munkahelyet találnom. ( aminisztrátor)
Ezt csak azért írtam oda mert ebben az országba ez volt az egyedüli és első munkahelyem ami normálisnak mondható.
Volt ott egy ember aki egy idő után a nőt látta meg bennem és nem csak a munkatársat. Mit mondhatnék, jól esett, igyekeztem nő lenni. Otthon a dolgok változatlanok voltak, bevettem a fejembe, hogy semmisem idegesíthet fel és nem aggodom az anyagi próblémáinkon. Igenis megveszem ha kell valami. Így még azt is megtettem, hogy fodrászhoz mentem, a majdnem 28 év alatt kb. negyedszer. A gyermekemmel szerencsére semmien komolyabb próblémám nem volt, áldott édes gyermek, ügyesen fejlődőtt minden szempontból és azóta is. Egy idő után átestem a ló túlsó oldalára, már az sem érdekelt ami viszont kellett volna, úgy voltam vele, hogy egye meg amit főzőt ( mármint a párom ) , miből mit fizetünk, mit együnk nem érdekelt csak legyen. Nem érdekelt, hogy kölcsönt kér- e a párom, vagy honnan a pénz.
Viszont idővel rájöttem, hogy a kolegám csak kapaszkodásra kell, hogy érezzem valaki figyel rám. Tudtam, hogy csak egy pillanatnyi állapot az, hogy vonzodom hozzá, rosszul is éreztem emiatt magam, úgy éreztem becsapom. Ahogy az én érzéseim múltak úgy erősődtem az ővéi.
Aztán egyszer csak vége lett minden jónak ami 6 hónapig éltetett. A munkám úgy mond megszünt és úgyanaznap tudtuk meg, hogy mennünk kell az albérletből, mert eladják. Ez padlóra vágott, két biztos pont is megszünt egy nap alatt. Isten tudja, hogy sikerült újjabb kaucióra összekéregetni a pénzt, mivel az előző albérletbe is voltak elmaradások, így az ottani kaució ott kellett hagynunk. Elköltöztünk és megint elkezdödött a véget nem érő munkakeresés. Két hétig nagyon pozítivan álltam a dolgokhoz, aztán a reményeim szertefoszódtak. Interjúk zöme és rájöttem, hogy ez nem lesz egyszerű.
Ha felvettek volna valahová, arról kiderült, hogy időben nem jó, a gyerek miatt mivel nekünk semmien segítségünk nincs, nagyszülők, barátok akik segíthetnének.
