Ma reggel ahogy mindenki elment itthonról, visszafeküdtem, az egész gyomom a torkomba van. 10.30-kor a férjem hazajött kivert az ágyból, hogy szedjem össze magam, mert ez csak rosszabb lesz. Soha ilyent nem csináltam. Csak éreztem, hogy aludnom kell, hogy átaludjam ezeket a napokat és ne gondoljak semmire, hogy mit is eszünk holnap vagy azután.
Karányonyi terv 0. Ha a párom fizetése megjön, kifizetjük az albérletet, rezsit és az autóra az utolsó törleszőrészletett, hogy végre a téli gumik is meglegyenek és kb. ennyi. Úgy dec. 5-től egy fillérünk sem lesz egész januárig. Teljesen kiborúltam, utálom, hogy ennyire tehetetlen vagyok. Hogy mit eszünk???? majd rágjuk a körmünket. Karácsony???? talán majd egyszer. Nem tudom mit fogok mondani a fiamnak, hogy miért nem fog jönni az angyalka, pedig nagyon várja és folyamatosan kérdezi. Kölcsön kérni, nincs is kitől, meg hát azt is visszakell adni. Így is annyi hitelt meg kölcsönt vett fel a párom amiket törleszteni sem tudunk. Belekerültünk ebbe a mókuskerékbe, ahonnan egyszerüen nincs kiút. Iszonyuan haragszon rá, hogy ilyen helyzetbe hozta a családot. Életemben nem gondoltam volna, hogy ide kerülők. Én sosem láttam a szüleimet kölcsön kérni és én sem tettem soha, de a párom helyettem is bepotólja. Szégyellem magam a családom előtt, a gyermekem előtt, egyszóval mindenki előtt. Nem is akarok senkivel sem találkozni, szerencsémre nem is hivogatnak.
Ma éjjel egy keresztel aludtam, szorongattam, imádkoztam és sírtam. Istenem nem akarok abba az állapotba visszakerülni ahol voltam. Megint folyamatosan a halál gondolata van ez eszembe, hogy én ezt az életet így nem akarom. Szeretném túlélni, de nem látom a fényt, hogy hogyan.A gyermekem az egyedüli támasztékom ami miatt probálom tartani magam.
Nem is tudom, hogy, hogy gondoltam, alszom addig amig az egész elmúlik?
Ez az internetes munkakeresés nem jött össze. Ja novemberben azt igérte egy nagy cég, hogy decembertől adnak munkát. Tegnap felhivtam öket, hogy mi a helyzet, de csak annyit mondtak, hogy majd csütörtökön vagy pénteken hivnak, hogy akkor mi van.Csak azt nem tudom, hogy akkor mikor gondolták, hogy kezdhetek? nem tudják, hogy kellek-e vagy csak sajnálta vagy szégyelte azt mondani, hogy kösz, de mégsem lesz semmi a december elsejei munkával.
Jövőhéten még várok válaszokat munkaügyben, persze, ha lesz kit visszahivjanak, mivel a telefont addig kikapcsolják és egy ideig biztosan nem lesz elérhetőségem.
Elmegyek a gyógyszertárba kivenni a hashajtót,a pénteki gyomortükrőzésre, holnap biztos nem mehetek sehová, ami nem baj, mert csak a sírás kerülget amikor mindenhonnan a karácsonyi készülődés tükrőződik vissza. Bolt, lakások, tv. Mindenki várja, vásárolgat, kigondolja, hogy, hogy is legyen az egész ünnep én meg alig várom, hogy elmúljon, de jobb lenne, ha nem is lenne. Boldogság, család, happy mindenki. Miért esik rosszul, ha valaki örül? Tudom örülnőm kellene, hogy van egy gyönyörű gyermekem,egészség naggyából, de már nem tudok örűlni. Gondolhatok Szomáliára vagy akármire, már nem az van mint máskor, hogy elszégyellem magam, hogy még én panaszkodom.
Na mindegy, probálok emberi külsőt varázsolni magamnak, hogy legalább a gyógyszertárig elvonszoljam magam.Utánna megösszeszedni annyira a lakást és magam, hogy ne sokat érezzenek abból ami bennem van, egyszóval eljátszom a bazári majmot.
