Már kezdtem megsajnálni a férjem, hogy mennyit dolgozik és szegény tényleg lehet, hogy ilyen fura szituációba került, hogy tényleg nem tudja honnan van a cucc. Mígnem egy napon eljött édesanyám látogatóba ( külföldről ), a férjem pedig épp bulizni indult a haverokkal. Előkészítettem a ruháit, persze hadd menjem, hisz olyan sokat dolgozik. Aztán csak azt vettem észre, hogy gurít ( hazudik),hogy nem tud buliba menni, mert a kolegája megkérte, hogy segítsen. ÓÓÓÓ te szegény goldoltam, de aztán hamar ráébredtem, hogy nem az a fajta aki csak úgy lemond egy ilyen kan bulit. Soha nem tettem ilyent, de felhívtam a kolegát, persze, hogy sehol semmi segítség nem kellett, már az ágyában elalvásra készülődőtt. Hazugság, hazugságott követett ahhoz, hogy irtam e- mail anyóséknak, hogy ha látni akarják az unokát jöjjenek most mert én elmegyek még az országból is. .............
Anyósékról csak annyit, hogy már utáltak akkor is amikor még nem is találkoztunk. A fejükbe már eldölt az én sorsom, terhességem alatt sem érdekődtem, sőt amikor 2 hetes volt a gyerek eljöttek amolyan babalátni,( a házban csak a kisszoba volt kész, konyha sehol nem volt, még tűzhely sem, persze ezt ők is tudták) utánna azt kaptam vissza, hogy még arra sem voltam képes, hogy ebédet adjak nekik. Ja és jelzem egy kanyink sem volt. Ők meg kösz jól, amolyan újgazdagok, ha érted mire célzok.
...... Meg is jöttek reggelre, a párom is haza keveredett, szó szót követett, mígnem kiderült, hogy az én drága férjem, nem hogy pénzt nem hagyott szinte soha otthon, hanem a lakás hitelt sem fizette + hiteleket vett fel a tudtom nélkül. Egyszóval amikor rákérdeztem, hogy mennyire vagyok tisztában az anyagi helyzetünkkel, ő csak annyit mondott, hogy kb. 10 %- ról tudok. ( tévé, hűtő). Na ez egy nap zúdult rám, hogy megcsal és , hogy teljes csődben vagyunk, persze az óvszer története is napvilágra jött, ahogy még sok más.
Haza költöztem anyúmékhoz ( ott sem egyszerű a helyzet, az ital az oka ). Aztán jött bocsánatért esedezni a párom, mígnem úgy döntöttem, hogy mindenkinek jár egy esély és igaznak tünt a megbánása is, másrészről, meg nem szerettem volna, ha a fiam azt látja amit én láttam egész gyermekkoromban szüleimnél. Sok esélyem nem volt a választásra. Egyet kértem, hogy abba a házba nem megyek vissza ( hitelre vett ház) csak rossz emlékeim vannak. Így felköltöztünk Pestre albérletbe, ennek már több mint 2 éve, de a lakást még mindig nem sikerült eladni ( nem csodálom)
Próbálkoztunk helyrehozni mindent, a párom is odarakta minden erejét, de olyan adóságban volt ( van) amit nem lehet 3-4 év alatt visszafizetni, úgy , hogy még albérlet is van, ja és a házat is kellene fizetni, de semmi esély, azt várom, hogy a bank már elvegye.
