Tegnap este nagy dolog történt velem. Volt egy adás a Spektrumon, ami megértette velem, hogy mindent előröl kell kezdenem, hogy végre boldog lehessek. Eddig egyszer hallottam erről a betegségről és akkor sem tudtam meg túl sokat. Most viszont tudom, hogy hol a kiút és mit kell tennem. Ez boldoggá tett, hogy rájöttem mi a problémám, ugyanakkor meg elszomorított az egész amikor rájöttem, hogy rólam van szó, hogy milyen is vagyok valójában.
Úgy gondolom, hogy akkor most kitálalok.
Diszlexiás vagyok.
Ebben az bosszant a legjobban, hogy úgy nőttem fel, hogy ezt senki nem vette észre, nem tettek semmit ezért a szüleim, csak le voltam tudva, hogy buta vagyok és lusta.
Beszéltem neked azt hiszem az olvasási nehézségeimről. Rendesen 18 évesen tanultam meg olvasni, szégyen de így van. Utáltam iskolába járni ezért és elbújtam, ha olvasni kellett magyarórán, hogy még véletlenül se kerüljek sorra. Ezért sokszor kirekesztettek vagy egyszerűen csak butának tituláltak. Ha meg sikerült nehezen elolvasnom amit kellett hiába kérdeztek vissza mit olvastam, mert nem tudtam megmondani. Egész könyveket olvastam el úgy, hogy nem tudtam megmondani, hogy miről szólt.Ez még mindig valamilyen alapon kimutatkozik. De a naggyán túl vagyok. Az írási nehézségeim még mindig megvannak, ezért az olyan munkáktól mindig félek, ahol írni kell akár kérést vagy bármit. Megfogalmazom magamban a levelet, viszont ha nem tudom leírni helyesen inkább felcserélem olyan szóra amit letudok írni helyesen. Ezért sokszor más jelentése lesz az egésznek mind kellene, vagy amolyan parasztos lesz. Szerencsére a számítógépen van helyesírás ellenőrző, így ha gépen kell írni egyszerűbb nekem, mint ezt a levelet is.
A rövid távú memóriám pocsék, azért van az is, hogy 1 év alatt még a telefon számomat sem bírtam megjegyezni. A dátumokról ne is beszélve. A történelmet utáltam. A paskálban is azért kellett mindent leírnom. Egyszerű utasításokat elfelejtek, vagy elindulók a feladat elvégzése felé és elfelejtem mit kell tennem.
Beszéd problémám is van, főleg akkor mutatkozik ki, ha nem nyugodt állapotban vagyok. Ha ideges vagyok vagy ismeretlennel beszélgetek, minden érzelmi állapotomban.
Na szóval ezek miatt a dolgok miatt van baj az ön értékelésemmel.
Itt van egy dolog is amit most olvastam el :
3. Az érzelmi élet zavarai
A diszlexiásokat gyakran egészen kis koruktól, de iskolás koruktól mindenképpen felváltva éri a hideg- és a meleg zuhany, mert bizonyos területeken igen jól, de legalábbis elég jól szerepelnek, más területen viszont számukra érthetetlen és megmagyarázhatatlan görcseik vannak Ráadásul környezetük, a szülő, az iskola buzdítja, fenyegeti, zsarolja vagy egyenesen megszégyeníti őket, és a nehézségeiket lustasággal, jellemhibával, gyengeelméjűséggel, stb magyarázza.
Ez az ellentmondásos állapot sokuknál nagyon mély önvádat, bűntudatot alakít ki. Ezt egy sikeres képzőművész a következőképpen fogalmazta meg: "Egy nagy titok lakozik bennem. Ezt egy dobozban tartom évek óta és csak nagyon-nagyon óvatosan merem kinyitni a doboz tetejét. Valószínűleg mindenki nevetne, ha megmondanám, mi van a dobozban. Ez a diszlexiám. Ez a dolog olyannyira átjárta az életemet minden értelemben, és annyi csalódást, szégyenkezést okozott, hogy el kell rejtenem. Ha ezt mások is látnák, az valóságos rémálom lenne számomra."
Tehát a diszlexiás felnőttek általában sok, számukra ismeretlen eredetű feszültséget hordoznak magukban. Ezek nagy része összefüggésben van a kisgyermekkor óta a diszlexiájuk miatt átélt kudarcokkal. De a legtöbb felnőtt diszlexiásnak sejtelme sincs róla, hogy az évtizedek óta hurcolt problémák, amelyeket ő megoldhatatlannak érez, enyhíthetők, illetve ügyes technikával elkerülhetők.
Mivel soha nem tanultak megfelelő védekező technikákat, sokukra jellemző a zavarodottság, elbizonytalanodás. Ezt az váltja ki, hogy egyfelől gyors észjárásúak és jó ötleteik, gondolataik vannak, más területeken azonban nagyon lassúak és egyenesen ostobának mutatkoznak. Ilyen előzmények után nagyon sok diszlexiásban fejlődik ki az önvád, a szégyen és az alkalmatlanság érzete. Az elbizonytalanodás - különösen ha évtizedeken keresztül fennáll - az önértékelést és az önbizalmat teljesen aláássa.
Ez megnyilvánul a tanulásban, de egy idő után a diszlexiás életének más vonatkozásait is érinti. A munkájukban a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem érzik magukat igazán megfelelőnek, és a lelkük mélyén mindig attól félnek, hogy alkalmatlannak fogják őket találni. Éppen ezért nagyon nehezen kérnek például fizetésemelést vagy jobb munkát, és nehezen pályáznak új állásra. Egy állásinterjú egy diszlexiás számára általában rémálom.
Mivel a legtöbb diszlexiás évtizedeken keresztül úgy él, hogy nincs tisztában problémái eredetével, bizalmatlanná és agresszívvá válik másokkal szemben, mert fél titkának kitudódásától, és folytonosan védekező magatartást erőltet saját magára. Ez előbb-utóbb korlátozza másokkal való személyes kapcsolatait, és sokkal inkább börtönben érzik magukat az őket megoldhatatlan feladatokkal bombázó világban. Sok diszlexiás meg is fogalmazza, hogy bezárva, bebörtönözve, mozgásképtelennek érzi magát. A fizikai mozgással kapcsolatos gátlások gondolati szinten is bezártságként jelentkeznek. Az életben előforduló, mindenkit utolérő problémák tovább rontják a diszlexiások amúgy is ingatag pszichés állapotát. Mivel amúgy sem elég hatékonyak, nehézkes a mindennapi életvitelük, stressz helyzetben szinte megbénulnak.
De bármennyire sötétnek tűnt az eddigi kép, a diszlexiások abban a pillanatban, amikor diagnosztizálják a problémájukat, és az állapotukat meghatározó - részben fiziológiai okokkal tisztába jönnek - máris jobban szokták érezni magukat. Az a hír, hogy ezzel az eltérő érzékeléssel, információ feldolgozással nagyon sok, egyébként jó, gyakran kiváló intellektusú, kreatív ember él, máris csökkenti magányukat és elszigeteltségüket. Sok mindent megmagyaráz az életükben, ami addig megfejthetetlen, szégyellt titok volt számukra
A lényeg, hogy erre rájöttem és lehet ezen javítani, legalább tudom mi bajom és ennek örülők mert tudom mit kell tennem.
Amit megtudtam, hogy a diszlexiások a jobb agyfélteküket használják és nem a balt amit kellene normális esetben.
Viszont vannak ennek jó tulajdonságai is. Ezeket keresem magamban és rájöttem, hogy a 3d látás érvényes rám és arra is, hogy miért szerettem a földrajzot és miért szeretem a térképeket.
Mindent vizuálisan raktározok és ezért van , hogy bizonyos esetekben az összefüggéseket hamarabb meglátom mint egy " normális "ember.
Azért fontos a tánc nekem, mert az az a dolog amiben tudom, hogy kitűnhetek végre valamivel. A nyelv érzék is másképp hat rám és azért fogom fel hamarabb a dolgokat és nem azért mert megtanulom. Sosem tudtam tanulni.
Na de most, hogy rájöttem, hogy mi a hátrányom és mik az előnyeim, már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan tovább.
Készítettem egy tábláztatott az életemről évekre bontva, hogy mi mikor kezdődőt és szépen veszem sorba a dolgokat, hogy megoldjam. Van mit. 5 éves koromtól. Akkor kezdett el anyum inni, utána a suli. A depresszióm kialakulásában is dobott ez a betegség, mert az előtt sem volt probléma mentes életem. Egyszóval az egész életem egy roncs halmaz volt és még mindig az. De legalább van egy út amin elindulhatok. Nagyon nagyon örültem ennek a dokumentum filmnek, el sem tudom mondani.Kimondták azt amit én nem mertem. És jó tudni azt, hogy nem vagyok egyedül ez nagyon jó érzés.
Úgyhogy szépen elkezdem újraépíteni az életem, kockáról, kockára. Megoldani a dolgokat vagy legalább is javítani és kerülni azokat amik nem olyan egyszerűek a számomra.
Elvégre Walk Disney is diszlexiás :-)
Könnyebb lesz segíteni magamon így, hogy tudom mi bajom. Eddig nem tudtam ezért azt sem tudtam honnan kezdjem helyrehozni az életemet.
