Az elmúlt éjszaka azzal töltöttem, hogy imádkoztam és sírtam míg a családom aludt. Nem tudom mit tehetnék, hová mehetnénk. A külön költözés is nap mint nap évek óta megfordul a fejembe, de hová, miből?
Ma annyit tettem, hogy kiírtam magamból pár dolgot ami egy kicsit lenyugtatott, jó is lenne valakivel beszélni is, na de mindegy. Sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.
Régen hallottam egy idézetett ami nagyon megtetszet és igaznak véltem, de már nem hiszek benne.
" Ne csüggedj el, ha legszebb álmaid romba dölnek,
hisz a legszebb virágok a romok alatt nőnek"
talán egyesekre igaz.
